Sherlock Holmes Lehetetlen kalandjai

sherlock_holmes

Sherlock Holmes kétség kívül az modern irodalom egyik ikonikus alakja. Sir Arthur Conan Doyle karaktere túl élt és túl is fog élni mindent, minket is ugyan úgy, mert valószínű, hogy történeteit még jó pár évig fel fogják dolgozni. Ahogyan tették ezt eddig is. Borítékolható volt, hogy kalandjai során össze fog futni Lovecraft mítoszának teremtményeivel és az is borítékolható volt, hogy egy olyan szereplő, aki nem halhat meg és nem is őrülhet meg, olyan történésekbe fog cseppenni, ahol így vagy úgy, de győzni fog.

Az Ad Astra kiadó gondozásában jelent meg idén márciusban a Sherlock Holmes Lehetetlen kalandjai című novella gyűjtemény. A kiadvány igen csak remekbe szabott, az eredeti kiadásba a történeteket John Joseph Adams válogatta, a kiváló úriember, Mr. David Barr Kirtley támogatásával. A magyar kiadás borítóját Havancsák Gyula jegyzi, minőségileg tökéletes festménye nagyon eltalált és témába vágó.

A kötet három olyan történetet is tartalmaz, mely köthető H.P Lovacraft-hoz vagy a Cthulhu mítoszhoz. Kifejezetten ezért vásároltam meg a könyvet – amit meleg szívvel ajánlok mindenkinek -, annak ellenére, hogy volt bennem egy kis félsz, vajon sikerül-e vissza adni Sherlock Holmes segítségével azt a szellemi örökséget, amit Lovecraft ránk hagyott. Annyit tudok csak mondani, jobb félni, mint megijedni.

Tim Lebbon: Ezerarcú rettenet

A történet olyan erős felütéssel kezd rögtön az elején, ami elég mellbe vágó ahhoz, hogy az ember azt gondolja, az elvárásainak tökéletesen megfelelő sorok várnak rá. A Dr. Watson szemszögéből elénk táruló rettenet, ami folyamatosan bontakozik ki, állandó magas fokon tartja a feszültséget és kiválóan érzékelteti Watson kétségbe esését, mikor olyan eseményekkel találja magát szembe, amire egyszerűen képtelen megoldást találni. Izgalmas és kellően elborzasztó írás, Tim Lebbon igazán személetesen tárja elénk az eseményeket. Azt kell, hogy mondjam, átéreztem Watson félelmeit.

Még is úgy érzem, a végkifejlet, közel sincs ahhoz az elvárható rettenethez és kételyhez, ami bennünk marad, ha elolvassunk egy Lovecraft novellát. Csalódnom kellett, mert a történet letért a Lovecrafti útról, és olyan egyenesen követte Sherlock Holmes eddig kalandjainak a vonalát, hogy úgy éreztem, jóval a történet vége előtt teljesen kirajzolódott előttem a végkifejlet. Ez sajnos így is lett.

A novella egy nagyon remek, izgalmas és néhol kifejezetten brutális történetet mesél el, rejtéllyel némi megfoghatatlan titokkal, de én nem említeném meg a bevezetőben, hogy a kaland a Cthulhu mítoszból táplálkozik.

Neil Gaiman: Smaragdszín tanulmány

1872-2469-productA novella, azon a felvetésen alapszik, miszerint Lovecraft Mérhetetlen Vénei még sem szunnyadnak olyan nagyon mélyen, előjönnek R’lyeh tengermélyi városából és leigázzák az emberiséget. Ám ezt nem úgy teszik, hogy végtelen káoszba taszítják a Földet és az emberek tobzódnak a halálban, hanem mint valamely konkvisztádor, leigázza a Földet és gyarmatává teszi azt. Ezek után pedig jóságos uralkodóként, a civilizáció útjára terel bennünket.

Ettől az alapvető vadhajtástól és fejezetek elején lévő, kifejezetten kacagtató(!) bevezetőktől eltekintve, a történet ismét csak nagyon izgalmas és kellően vissza adja az elvárható rejtélyeket és azok megoldásait, ám azon túl, hogy megemlítődnek benne a mítosz lények, semmilyen formában nem utal Lovecraft munkásságára. Spoiler nélkül elmondhatom, hogy a csúcspont nála, az volt mikor egy bizonyos mítosz lény megérintett egy embert. A következményeit már el sem merem mondani.

Ha Lovecraft olvashatta volna ezt a történetet, a maga pikírt módján, minden bizonnyal egy ötven oldalas levelet írt volna Gaimen-nek, amiben kritizálta és véleményem szerint a földbe taposta volna a novellát.

Geoffrey A Landis: A darazsak egyedülálló szokásai

Mikor Landis írását kezdtem el olvasni, kicsit már el voltam keseredve, hogy igazam lett és joggal féltem attól, más írásaiban ne keressem Lovecraft eszenciáját. Gyorsan elhessegettem a déjà vu-t a történet kezdő sorai olvastán és egy utolsó reménysugárral vetettem bele magam az olvasásba. Erről a történetről nem árulok el semmi, mert olyan fordulatos, félelmetes, rettenetes, brutális egyben, hogy szinte kötelezővé kellene tenni. Remekbe szabott alkotás.

Mindezeken túl, Lovecraft szellemiségét követi és használja fel, miszerint emberi képzelet fel nem foghatja, micsoda rettenet várhat még az emberiségre, az űr felfedezetlen mélyén. Felhasználja azokat az elemeket, a félelmet, kétségbe esést, rettegést, tudományt, tehetetlenséget és a felismerést, hogy jelentéktelen semmik vagyunk az univerzum rengetegében, amiktől egyértelműen Lovecraft írói világát lehet felismerni. Teszi ezt úgy, hogy meg sem említi a Véneket vagy Öregeket.

Vegyes érzelmekkel gondolok vissza a történetekre, mert kivétel nélkül egytől egyik kiváló alkotás. Nail Gaiman története is egy nagyon szórakoztató írás, bevezetői kifejezetten viccesek, csak én éppenséggel nem nevetni szerettem volna, hanem egy kicsit félni, és egy olyan maradandó érzést, amitől néha önkéntelenül is elgondolkodok azon, vajon mi lehet még ott ahová nem sikerült eljutnunk és még csak elképzelni sem tudjuk, hol van a vége. Mi van azon túl, és azon túl.

Aki teheti és módjában áll, feltétlenül szerezze be a könyvet, mert nagyon jó gyűjtemény. A mítosztól eltekintve, kiváló írásokat olvashatunk, erre garancia a szerzők listája, hisz kivétel nélkül, mind jeles képviselői a rémtörténeteknek.

 

Reklámok

One thought on “Sherlock Holmes Lehetetlen kalandjai

  1. Visszajelzés: Minta 4 | The Black Aether

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s